Az elmúlt hónapok egyértelmű, világméretű eseménye a koronavírus-járvány, amelyről – különösen politikai közlésekben – sokan hajlamosak fekete-fehér kijelentéseket tenni. A közbeszédben a járvány világszerte „elér” valahova, „tetőzik” majd „elvonul”, majd „jön (vagy nem) a 2. hullám”.

Valójában a vírus jelenléte folyamatos, a fertőzöttek száma pedig a lakosság aktuális viselkedési mintái alapján nő, stagnál vagy csökken. A hozzáférhető és hatékony vakcina majd átrendezi ezt a képletet, de ott még nem tartunk.

Ennek megfelelően a gazdaságtól az elején V-típusú fellendülést vártak, vagyis, hogy a járvány „elvonulása” után a fogyasztás és a termelés egyaránt hamar „visszaáll” a korábbi szintre. Ennek érdekében minden ország a lehető leghamarabb lazított a korlátozásokon, épp a gazdaság gyors fellendítése érdekében. Ennek hatására a megbetegedések száma újra nőtt – szerencsére nálunk a legkevésbé –, de jóval nagyobb gazdaságok ennél sokkal rosszabbul járnak. Mindezek fényében ma már mindenki W, illetve többszörös, WW… folyamatot vízionál, vagyis a helyzet javul, elengedik a korlátokat, a gazdaság feljebb lendül, a vírus terjed, szigorítanak, a gazdaság csökken és így tovább, bizonytalan számú ismétlésben.

Mindeközben a cégek és a lakosság a gazdasági helyzet rendeződésébe vetett bizalma egyre alacsonyabb. Az emberek továbbra is visszafogják a fogyasztásukat, különösen a tartós cikkek esetében, a cégek pedig inkább tartalékokat képeznek beruházások helyett, többek között azért, hogy minél tovább „meg tudják tartani” alkalmazottaikat akkor is, ha a termelés, munkavégzés újra akadályokba ütközne. A stratégia érthető, de alapvetően hibás, mert rövidlátó.

A munkaerő létszámának megtartása humánus törekvés, és nyilván szükséges a munka folytatásához – amennyiben az a korábbi keretek és technológia mellett folytatódik majd. Ugyanakkor a passzív állomány fenntartása, rendszeres kifizetése még csökkentett bérek mellett is nettó veszteség. Ez könnyen oda vezet, hogy a cég a termelés – akár többszöri – újraindításakor egyre legyengültebb, végül szinte 0 likviditással indul újra, amiből a még megmaradt megrendelések teljesítését is nehéz finanszírozni.

A megoldás egyértelműen az előremenekülés. Ha egy termelő vállalkozás a magas alkalmazotti létszám helyett a magas automatizáltság mellett dönt, és a dolgozók passzív státuszára költött pénzt új, korszerűbb, alacsonyabb emberigényű, olcsóbban üzemelő, automata gépek rendszerbe állítására költi, több „legyet” is üt egy csapásra.

• A gépek állásideje jóval olcsóbb, mint a munkavállalóké, a cég megőrzi likviditását;
• Javul a cég versenyképessége, a szakaszos működés következő fázisát már egy magasabb technikai színvonalon kezdheti meg;
• A beruházás támogatásból is finanszírozható, míg a munkavállalókra kapott támogatás nem visz előbbre, csak elnyújtja az „agóniát”;
• A vakcina megjelenésekor azok lesznek nyertes helyzetben a piacon, akik kevés, magasan képzett munkavállalóval, csúcstechnológiát működtetve, tőkeerősen lesznek jelen a piacon. A versenytársak jelentős része ezzel szemben legyengülve, a digitalizáció alacsonyabb fokán, súlyos munkáltatói kötelezettségeket vonszolva indul majd.

Ha elgondolkodtatta mindez, nézzen körül honlapunkon, megmutatjuk, miről van szó!